Fiktív számlának minősül-e a visszadátumozott készpénzes számla?
 
 
Cikkem megírására az késztetett, hogy kezembe került olyan jogerős (II. fokot megjárt) adóhatósági határozat mely fiktívnek minősített egy visszadátumozott készpénzes számlát a 7012/1997. (AEÉ 13.) APEH irányelvre és a 7003/2002. (PK. 21.) PM irányelvre hivatkozva.
A történet életszerű: a számlakibocsátónak kifogyott a számla tömbje. A teljesítés, pénzügyi kiegyenlítés megtörténtéről a számla kiállítása - 3 nap múlva egy számlatömb megvásárlása után - visszamenőleges dátummal, az eredeti valós teljesítésnek megfelelően történt.
A visszamenőleges számlával kapcsolatos adóhatósági megállapítás a következő volt.
„Az ellenőrzés megállapítása szerint nem fogadható el hiteles dokumentumnak az a számla, amely a kiállítás napján még nem volt a kiállító birtokában.”
Az ilyen eljárásokban gyakori a „készpénzfizetési számlára” hivatkozás. Az 1992. évi LXXIV. (ÁFA tv.) törvény ilyen fogalmat nem ismer. A 13.§ (1) bekezdés 16. pontja a számla, a 17. pontja az egyszerűsített számla fogalmát határozza meg. Ennek annyiban van jelentősége, hogy a 17. pontban leírt egyszerűsített számla esetében a b) pontnak megfelelően csak a számla kibocsátásának keltét kell feltüntetni. Ezt kell teljesítési időpontnak és fizetési határidőnek is vélelmezni, a fizetési mód pedig készpénz. A 16. pontban fogalmilag meghatározott számla b), f) és n) pontja szerint a számlán elkülönül a számla kibocsátásának kelte, a teljesítés időpontja és a fizetés módja és határideje. A számlán jellemzően a számla kibocsátásának kelte későbbi időpont, mint a teljesítés időpontja.
Abban az esetben tehát, ha nem egyszerűsített számla, hanem számla lett kibocsátva, készpénzfizetési mód megjelöléssel, akkor ez a számla külön-külön tartalmazza a teljesítési időpontot, a fizetés határidejét és a számla keltét. Ilyenkor – egyéb hiányosság nélkül - csak a számla kelte vitatható a teljesítési és fizetési időpont nem. A számla egyetlen hiányossága, hogy kibocsátásának kelte nem a valóságot tükrözi. Egyszerűsített számla esetén a helyzet egy kissé bonyolultabb, mert a törvényi vélelem szerint a számla kelte egyben a teljesítés és pénzügyi kiegyenlítés időpontja is.
Az ilyen esetekre is készült a 7012/1997. (AEÉ 13.) APEH irányelv és a 7003/2002. (PK. 21.) PM irányelv. Ezen irányelvek szerint „A fiktív számlák formailag megfelelnek a törvényi követelményeknek, azonban lényeges tartalmi hiányosságai vannak. Fiktívnek, azaz nem valós számlának minősül az a számla, amely valótlan adatokat tartalmaz az általa dokumentált gazdasági eseményre, illetve az abban résztvevő felekre vonatkozóan.” Az idézett részből egyértelmű, hogy a tartalmi hiányosságnak lényegesnek kell lennie és a gazdasági eseményre kell hatnia. Egy számla kibocsátásának kelte nem lényeges tartalmi hiányosság és nem hat ki a gazdasági eseményre. Ezt a megállapítást az idézett irányelvekre építem, amelyek részletesen foglalkoznak a gazdasági eseményre is lényegesen kiható teljesítési időponttal: „A teljesítési időpont téves megjelölése azonban nem teszi a számlát fiktívvé. Ez esetben az adólevonás „időelőttiségét” lehet megállapítani, amely nem azonos az anyagi jogszabályok alapján a jogosulatlan igényléssel”.  Az említett irányelvek ezen megállapítása szerint nem minősül fiktívnek a visszadátumozott egyszerűsített számla, hiszen ekkor a vissza dátumozás biztosítja a teljesítési időpont valóságosnak megfelelő megjelölését, a számla kelte rovására. Sokkal problémásabb az az eset, ha ilyen esetekben nem kerül vissza dátumozásra az egyszerűsített számla, mert ekkor – bár helyes a számla kelte – egyértelműen téves a teljesítési időpont megjelölése. (Ez abban az esetben is problémát okozhat, ha a számla kelte következő hónapra esik.) Az irányelvek szerint az egyszerűsített számla meg ez esetben sem minősül fiktívnek. Foglalkoznunk kell még a ÁFA tv. 44.§ (5) bekezdésének („kellő körültekintés”) értelmezésével is. Az irányelvek szerint „Kellő körültekintés az ügylet körülményeit tekintve: A számlában feltüntetett, áthárított adó levonhatóságát nem befolyásolják az olyan körülmények, amelyek a számla kibocsátójának róhatók fel, és a vevő azokra ráhatással nem bír…”. A példabeli esetben az eladónak a teljesítés időpontjában nem volt számlatömbje (betelt az előző). A vevő az ÁFA tv. 35.§ (1) bekezdésének megfelelően („Az adólevonási jog … kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Ilyen dokumentumnak minősül a számla, egyszerűsített számla…”) kérte a számla kiállítását. Az eladó a 43.§ (1) bekezdésének megfelelően jogszerűen járt el, amikor – tekintettel arra, hogy nem a teljesítéssel egyidejűleg bocsátotta ki a számlát – nem egyszerűsített számlát, hanem számlát állított ki. Az eladó hibázott, amikor a számla keltét visszadátumozta, de ez a teljesítés időpontját és a fizetési határidőt nem befolyásolta. A vevő azonban kellő körültekintéssel járt el, hiszen a számla pontos keltéről nem lehetett információja. A számlát teljesen életszerűen néhány nap elteltével megkapta, pontos teljesítési időponttal és fizetési határidővel. A számla pontos keltéről nem lehetett információja. Nem tudhatta ugyanis, hogy az eladónak nem „otthon az íróasztalfiókban” volt egy másik számlatömbje, hanem vásárolnia kellett egy számlatömböt.

Összefoglalva: ilyen esetben az eladó akkor jár el jogszerűen, ha az utólag kiállítandó („készpénzfizetéses számla”) egyszerűsített számla esetén visszadátumozza a számlát a valóságos teljesítésnek megfelelően. Számla esetében nincs szükség vissza dátumozásra, az a tényleges teljesítési és fizetési időpontot (készpénzfizetés megjelöléssel) és későbbi (tényleges) számla keltét tartalmazza. A vevő szemszögéből: amennyiben rövid időn belül (néhány nap) utólag megkapja az egyszerűsített számlát vagy a számlát, akkor alappal hivatkozhat az Áfa törvény 44.§ (5) bekezdésére. 

Angyal József  okleveles adószakértő     tel: 410-9376

angyal@venusz-szoftver.hu